"Gyermekkorban kezdődik. Szinte mindig. Ez is, mint a legtöbb felnőttkori lelki probléma, valamilyen fiatalon elszenvedett (vagy azóta folyamatosan kapott) sérülésből fakad. A lelki sérülés okozója lehet szándékosan ártani próbáló kártevő, kisebbségi komplexusban szenvedő idióta, de akár jó szándékú, szeretni akaró, de tisztán szeretni nem tudó családtag, ismerős, barát is. És hogy mivel mérgezi meg az ilyen ember a másik lelkét? Olyan nyíltan támadó, vagy rejtett utalás formájában megjelenő kijelentésekkel, amelyeket Te is nagyon jól ismersz.

„Szörnyű gyerek vagy, mindig csak a baj van veled!”
„Minek próbálkozol, úgysem fog sikerülni!”
„Már megint elbénáztad, nem neked való ez!”
„Elment az eszed, hogy ezt szeretnéd csinálni!”
„Örülj, hogy lyuk van a seggeden, ne álmodozz!”
„Törődj bele, hogy neked ennyi jutott, ne kockáztass!”
„Mit fognak gondolni rólad az emberek?!”
„Mindenki így csinálja, ne legyél már hülye!”
„Milyen szülő vagy Te, nem tudsz bánni a gyerekeddel!”

Folytathatnám még sokáig, de szerintem nem szükséges. Ugye, hogy ismerősen csengenek ezek a kifejezések? Jó eséllyel még ennél keményebb változatokkal is találkoztál már párszor – vagy akár rendszeresen. Csak szívtad magadba őket, és nem igazán kezdtél velük semmit. Közülük sok nem is tűnt akkor veszélyesnek, mert csak egy szokásos kisebb csatának élted meg – egy zsörtölődésnek, egy bosszús kirohanásnak, egy ugyanolyan veszekedésnek, mint a többi. Pont ezért volt sokkal veszélyesebb, mint hitted. Olyan ez, mint a műanyag ételek, a cigaretta vagy a gyógyszerek többsége: egy-egy adagot simán túlélsz, szinte észre sem veszed, azonban a méreganyag szépen lassan lerakódik a szervezetedbe.

És mi történik a testeddel, ha valami, ami nem való oda, állandó lakhelyet talál benne? Először megpróbálja kilökni azt, de ha nem sikerül, akkor a káros anyag rombolni kezdi az egészségedet. Pontosan ez történik a lelki mérgekkel is. Amikor valaki a fenti mondatok valamelyikével inzultál Téged, akkor megbántódsz, ideges leszel, vagy más módon próbálod kilökni az agyadból a másik embertől kapott szemetet. Ha ez nem megy, akkor lerakódik benned.

„Az vagy, amit megeszel.” – szól a régi bölcs mondás, de ez nemcsak fizikai, hanem szellemi táplálékodra is igaz. Egyszer megkaptad, hogy szar ember vagy. Túlléptél rajta valahogy. Aztán megkaptad még egyszer. És még egyszer. És még egyszer. Ha elsőre nem is volt rád komoly hatással, idővel akkor is lerakódik az a sok szemét, amivel etetnek. Ez válik rendszeres táplálékoddá, az agyad pedig valósággá formálja azt.
Számos kísérlet igazolta, hogy akikkel elhitették, hogy magasabb az IQ-juk, azok jobban teljesítettek a teszteken, mint azok, akiket gyengébb képességűeknek címkéztek – pedig a két csoportot mindig teljesen véletlenszerűen választották ki. Az emberi agy csodálatos dolgokra képes, legyen szó akár építésről, akár rombolásról. A mechanizmus mindkét esetben ugyanaz: amit elhiszel, az válik a valóságoddá. Elhinni pedig azt fogod, amit megtanultál elhinni.

„Hiszem, ha látom!” – gyakran használjuk büszkén ezt a szófordulatot, azonban az agyunk nem egészen így működik. Egy kis kondicionálás hatására ugyanis a dolog megfordíthatóvá válik, és agyunk saját igazsága máris így hangzik: „Látom, mert hiszem.” A módszer pozitív és negatív valóságkép kialakítására egyaránt használható, és míg Pavlov teljesen tudatosan alkalmazta ezt szegény kutyájára, addig a legtöbb ember észre sem veszi, hogy gyermekével, párjával, családtagjával, kollégájával, barátjával, vagy akár egy teljesen ismeretlen embertársával pontosan ugyanezt csinálja.
Mondd valakinek, hogy szerethető, értékes ember, és ha őszintén, tiszta szívből mondod neki, akkor el fogja hinni. Nem feltétlenül elsőre, de ha elég sokszor, elég hitelesen mondod, és erősebb rá a hatásod, mint az őt lehúzóké, akkor idővel elhiszi magáról azt, amit valóságként tálalsz számára.
Mondd neki azt, hogy egy értéktelen selejt, vagy csak finom megjegyzésekkel utalgass rá, hogy szerencsétlen, töketlen, haszontalan, problémás egyede a családi, munkahelyi vagy egyéb közegnek, és ezt is elhiszi majd. Vagy azonnal, vagy miután a megfelelő ismétlésszámot elérted. Persze csak akkor van ez így, ha az áldozat mások véleménye által befolyásolható – azonban a legtöbb ember egész életében az marad.

Minél jobban befolyásolható valaki, annál veszélyesebbek ezek a lélekromboló megjegyzések. Ezért vannak a gyerekek nagyon komoly veszélynek kitéve, hiszen ők szivacsként magukba szívnak mindent, amit adnak nekik. Ha egy gyereket gyengének és értéktelennek tartanak, akkor olyan felnőtté válik, aki gyengének és értéktelennek tartja magát. Akit beskatulyáznak – akár a szülő teszi ezt vele, akár az oktatási rendszer káros hatásai érvényesülnek –, annak beszűkül a tere, és összehúzza magát picire. Nem tanulja meg irányítani az életét, mert elhitették vele, hogy képtelen rá. Mások véleménye határozza meg a valóságképét, és ez válik a sorsává is.
Amikor az íj félrehord

Nem kell feltétlenül valami aljas főgonoszra gondolnod, amikor lelki sérülések okozóiról van szó. Kedves szavakkal is lehet komoly károkat okozni. Aki szeret, az is tud neked ártani, miközben egészen más célt akar elérni azzal, amit ad. Talán csak aggódik, ezért figyelmeztet, hogy ne csinálj olyat, ami szerinte veszélyes, káros, vagy egyszerűen csak nem jó irány. Szerinte nem az, de lehet, hogy számodra az lenne.

Olyan is előfordul, hogy valaki csak jópofa akar lenni, és a magyarokra különösen jellemző negatív túlzásra alapozva komponálja meg vicces (vagy annak hitt) beszólását. Te pedig benyeled, sőt, akár még nevetsz is rajta, hiszen jó poén, hogy már megint elcsesztél valamit. De még ha jól is szórakoztok, akkor is árthatsz magadnak, mert tudat alatt megerősíted a hitedet: „Igen, béna vagyok. Már megint béna vagyok.” Legközelebb pedig már előre számítasz a kudarcra, hiszen vesztesnek tartanak, és már Te is annak tartod önmagad.
Aztán olyan is van, aki egyszerűen csak nem tud megfelelően szeretni. Furcsa kifejezésnek tűnhet a „megfelelő”, amikor szeretetről beszélünk, mégis ezt használom. A szeretetnek ugyanis csak akkor van értéke, ha a másik ember azt kapja általa, amire szüksége van. Nem azt, amit a szeretetet adó fél jónak gondol, hanem azt, ami valóban jó számára. Akinek a szeretetében nincs jelen a másik fél személyisége, az nem tud megfelelően szeretni. Az ilyen ember szeretettel nyújtja át a lélekölő mérget a másik ember számára, és teljes meggyőződéssel gondolja azt, hogy jót tesz vele.
Van kiút

Mérgezni tehát lehet kifejezetten ártó szándékkal vagy félreértelmezett szeretettel is. A méreg lerakódik, és egy idő után könnyen érezheted azt, hogy tönkretették az életedet. Ez azonban nem így van. Csak Te tudod tönkretenni a saját életedet, ha elfogadod azt a szemetet, amit mások rád öntenek. Ezt persze elmondani vagy leírni könnyű, a gyakorlatban alkalmazni viszont jóval nehezebb. Az első lépés mindig az, hogy megértsd a miérteket.
Miért mérgezi a másik ember a lelkedet? Miért teszi ezt újra és újra, következetesen rombolva Téged? És miért tudott ilyen hatással lenni rád?

Annak, hogy valaki kevésnek tart Téged, több oka is lehet. Az egyik az, hogy ő maga kevésnek érzi önmagát, és belül mélyen retteg attól, hogy ami neki nem sikerült, az neked sikerülhet. Úgy érzi, hogy ha Te megvalósítod az álmaidat, az ő értéke csökken önmaga előtt és mások szemében. Kihúzod az önigazolás talaját a lába alól. Már nem lesz mentsége arra, hogy ő feladta.
Egy másik ok lehet az, hogy a támadód egyszerűen csak egy arrogáns seggfej. Elkényeztetett kis hülye gyerekként indult, aki mindig a középpontban volt, mindent megkapott, és nem tanult meg tisztelni másokat. És mivel az élet még nem vágta tarkón úgy rendesen, ezért még mindig azt hiszi, hogy miatta kel fel a Nap, érte szól a déli harangszó, és a világ összes élőlénye azért született, hogy az ő szolgája legyen. Vele nem tudsz semmit kezdeni, csak hagyd ott, egyszer majd beletöri a fogát egy harapásba.

Van egy harmadik lehetőség is. Van olyan ember – nem is kevés –, aki nem féltékeny, nem fél a Te sikered által megélt saját kudarcától, hanem tényleg elhiszi, hogy neked sem sikerülhet. Ilyen a világképe. Ilyen mintát kapott ő is, és ezt tudja csak továbbadni neked. Megtanult tehetetlennek lenni, és erre tanít Téged is. Ő elbukott, nyilván Te is kudarcra vagy ítélve. Szürkének, átlagosnak, kis embernek érzi magát, és kicsi vagy Te is a szemében. A belé nevelt torz világkép alapján létezik néhány szerencsés kiválasztott, és vagytok Ti, a vesztesek. Ő már beletörődött ebbe, törődj hát bele Te is.

Bármelyik okból is próbálja valaki letörni a szárnyaidat, mindig tudd, hogy aki sérülést okoz, az maga is sérült.
„Áldozatok áldozatai vagyunk.” – elég, ha csak erre emlékszel. Ha ezt megérted, képes leszel kilépni a rád aggatott áldozatszerepből. Vagy kitörni, ha a lépkedés már kevés ehhez. Ha megtanulod szeretni és tisztelni önmagad, és nem másoktól teszed függővé az értékedet, akkor képes leszel kitakarítani a lelkedben felhalmozódott szemetet, újabbat pedig már soha többet nem engedsz be.
És persze arra is figyelj, hogy Te milyen táplálékot adsz másoknak. Mert gyilkolni nemcsak kivont karddal lehet, hanem lassan ölő lelki mérgekkel is."